Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. november 1.
XV. évfolyam 11. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
TARTALOM
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
Mámoros bús fejem nyúz,
részeg vagyok.
A bor, a blues az útra húz
ha maradok, meghalok.
Még ülök. Kocsmában nyert,
keserű öröm.
Kivénhedt kurva, gondolat gyötör
s pár törött műköröm.
Uram, te költőnek küldtél ide?
vagy hallgatva halni
mikor szólni illene?
hát nem akad emberfia, ki
ordítana, micsoda demokrácia
az, mely térdeket rogyaszt sorba,
és magát nyelvekre tolva
emelteti?
Hát így kell élni?
Lehajtott fejekkel
meg kérem tisztelettel?
Mert nem merem
mert nem lesz kenyerem.
Itt kell élni?
hol választott királyok, és
parasztból lett urak
mutatják nekem azt az utat
melynek végén ősz fejemnek
karéj nyomor a díj?
Nem! Nem!
Inkább megyek.
Kinn faltámasztó kedvem lesik
a döglegyek.
És gyomrom a számban felgagyog,
de én részeg vagyok, ó ti józanok.

Fövényi Sándor
Részeg vagyok
a kör bezárult
az életköröm
de nincsen benne örömöm

oda tértem vissza ahol a kezdet
önmegadásokat eredeztet

ahol millióknál korog a gyomor
és a nyomor emberséget ostromol

ajtajuknál meg rendre prédára vár
a zsengékre is éhes rút halál

nincs lázadás csupán a sóhajok köröznek
ám visszaszól a kényúr
csak a szellők kergetőznek

végszó

ne felejtsd polgár
értéked mércéje a vagyon
eredetét nem firtatja senki
ezt üzeni néked a hatalom

(Dunakeszi, 2016. október 10.)


Rózsa András
nyolcvanon túl

Évről évre összeterelték és nyírták -
s mindig békésen tűrték a birkák,
az akolmeleg őket úgy összezárta,
hogy bólogató lelkük ezt szinte várta.
És ahogyan a szűk térben összeálltak,
úgy érezték, minden jó, mert sose fáznak,
s ha a pásztoruk rájuk küldte az ebet,
megköszönték a bokájukba mart sebet.

Tehát jól megvoltak voltaképp a birkák.
A napi zöldfélét maguknak kisírták,
s ha kissé elengedték őket a mezőn
lelkesen bégettek kint a friss levegőn,
hisz süt a nap, zöld a fű, és jó a pásztor,
lám, milyen dús rétre vitte most a háztól.
A türelmetlen báránykák nagyon ritkák:
boldogok és hálásak voltak a birkák.

Mind úgy érezték, jó e békés birka-lét
így sohasem lehet közöttük ellentét,
a birka mindig szelíd és engedelmes,
ha bántják is, legfeljebb magában nyeldes,
s ha kiválasztanak egy pörköltnek valót,
vagy épp bundájából készítnek takarót,
szőnyegnek vetik a kikészített irhát,
a nyáj még együtt marad, vélik a birkák.

Egyszer valamikor – talán tavasz tájon -
valami fura láz futott át a nyájon,
történt, hogy egy részeg és goromba juhász
reájuk uszított három csahos kutyát.
Egy megsérült birka szörnyű fájdalmában
nekirontott, majd tiporták valahányan.
Báránytól az ilyen pillanatok ritkák:
lázadni kezdtek a már nem békés birkák.

Ahogy a kutyákat halálra taposták
valami furcsa köd ülte meg a csordát.
Az ürü szarvával a juhászra rontott,
ettől a többi is megveszett, megbomlott,
kampósbotja pördült távol a juhásztól
így nem volt fegyvere döfködni, mint máskor.
Másnap az újságok címlapokon írták:
Elpusztult a juhász, legyőzték a birkák.

Ajánlás

Herceg, tanuld meg, hogy aki mindig jámbor
egyszer majd elunja, hogy gyötri a pásztor,
akkor visszatámad, és követi mind. Hát
ne hidd azt, hogy mindent eltűrnek a birkák!

Köves József
Ballada a lázadó birkákról
M. Laurens
MONDJÁTOK...
Nagy László (1925-1978) emlékére

Mondjátok, ki viszi át majd az embert a túlpartra
a félelmek és növekvő gyűlölet tengerén?
És hitünk hajójának kormányát erősen tartva,
lesz-e majd, kinek fontosabb a társ, mint az önző Én.

Mondjátok, születnek-e majd holnapra is oly költők,
kik csendes szavaikkal világokat kötnek egybe,
és soraiktól az önelégült hatalom fölbőg,
s habár Ő futni sem tud: futnak előle remegve.

Mondjátok, lesz-e még oly igaz és szentlelkű ember,
aki mindenkit magához ölelve arcon csókol,
kinek egyetlen gondolata sem lesz soha fegyver,
s az elesettek, gyengék előtt: testvérként hódol.

Pest-buda, 2016. szeptember 10.

Béke van, most jogaiddal játszva viháncolsz, Gyáva!
Üldözöd azt, aki fél, hontalan, nincstelen él.
Századok bűne vonja szívedet gyászbársonyba,
Mozdul az árny-sivatag, reszketeg bóvli-csapat.
Gyűlölet hátán könnyű gyilkos igéket szórni,
Ezrek elé ha kiáll félrebeszél a „király”,
Elkeseredtem: szégyen körbe keríti a földem,
Hol van a rend, vagy a fény? Elveszik itt a remény.
Háborog  gyáván minden, rettenet Istene éled,
Vijjog az északi szél, röppen az őszben a tél.
Most, mikor még nem késő, mentsed az embert, Ember,
Új ez, nem idegen, hit kell és figyelem.
                                                                           2016
A. Túri Zsuzsa
Orákulum
Szerdahelyi Istvánnak

A népem balga birkanyáj:
nem olcsón – ingyen adja bőrét.

És bégetni sincs mersze már –
a népem néma birkanyáj.

Amúgy még kórót sem talál
ott, hol zöldellt a legelő rég.
A népem bamba birkanyáj:
nem olcsón – ingyen adja a bőrét

Baranyi Ferenc
Réti rondó
Ne nézz hátra!
Ott állsz kővé válva,
megkövült füttyel ajkadon
s körötted mindenütt homok-
némává porladt szólamok.
A dachoz elég,
ha szűk a törvény,
mindegy, hogy vélt,
vagy valós.
Mire fiúból férfivá
érlelnek a gondok,
kísérnek néma gyászmenetben
dermedt mosolyú kőkoboldok.


Hajdu György
HARMINC
November, mindszentek éjszakája
A sírokon lobognak a mécsek,
Akik elmentek, most újra élnek
- megejt az emlékek varázsa.

A fákról harmat s rőt levél pereg,
Lobban a láng, mintha szél fuvallna,
Mintha valaki szólni akarna –
S szíved hallgatódzva megremeg.

Mintha forogna rég lejárt lemez,
S látni vélsz egy drága régi arcot,
Újra hallod a lélekharangot –
Mert a mementó éjszakája ez.

Szívünkben a harang, míg egyre szól,
Felsír a lelkünk érzékeny húrja,
Látjuk e egymást még egyszer újra,
Találkozunk e ott túl valahol?

De mélyen hallgat idő és a tér,
Titkok ülik a holtak hantjait,
S a krizantémok hűvös szirmait
Holnap reggelre belepi a dér.


G. Ferenczy Hanna
November
1926-2007
Kuckóban lassan, szenderegve,
sóhajtozik halkan az öreg,
talán most éppen arra gondol,
életét mi keseríti meg...

Ki tudja, milyen rémek űzik,
lehet egy pokoli sírtömeg,
melyben kedvese elenyészett.
Ezt ő sohasem sem érti meg.

Alszik az öreg, elmerengve,
álmodja, érte is sír tömeg.
Ám azok, akik őt szerették,
ma már csak jéghideg sírkövek.

GligoricsTeru
Sírkövek
Egyszer mementóvá
válnak a napok,
mind több üres széket
néznek az asztalok.
Sorsunk hálójában
pókok szőnek szemfedőt,
s mi túlélők
tisztelgünk
az eltűntek előtt.
Péter Erika
Asztalok és székek
mészárszéken koncolják lélegzetvételnyi álmaimat
a szélnek eresztett kutya-képzeletek marják a reményt
önsorsom póráza lassan lyukas markomba összpontosul
esik bögyös felhők szoptatják az éhező valóságot
pedig a sivatagban vízbe gázoltak illúzióim
a nehéz fakeresztet mint hátizsákot vállamra dobtam
hogy megválthassam ezt a vádaskodó ostoba világot
várok talán az ősapáink ismét sámántáncot járnak
csillag-ostorok vágnak felém a homályos szemgödrökből
figyelmeztetnek rá hogy nincs meg a kellő szakképzettségem
önmagam tükrébe néz sánta tekintetem bicegése
magamban járok a belső-udvaron hát ezért születtem



Nagy Antal Róbert
Az eltévelyedett
..........
Mario Gulliani
Guitar Concerto
Nagy Imre
Fájdalommal közöljük,
hogy 2016. október 20.-án 69 éves korában elhunyt
Ódor György
költő, mindannyiunkért aggódó
jó ember.
in memoriam

Mint őszi ködben számtalan levél,
úgy hull le számolatlanul egy nemzedék.
Töretlenül hittek egy jobb világban,
háborún, mocskon át békében,
éhezve, fázva Kánaánban.
Sírjukon nő-e majd virág?

                                                            Kamarás Klára
..............
Albert Lőrincz Márton:
Anyámmal, apámmal
Bodó Csiba Gizella: Kezdet és vég
Bokros Márta: Emlék
Dobrosi Andrea: Nem sírok
Kamarás Klára: Őszi ködök idején
Kaskötő István: Rejtve, láthatatlanul
Kolev András: Sír a múlt
Kő-Szabó Imre:
Csukamájolaj és az aludttej
Lelkes Miklós: Bogáncs Bábel
Nógrádi Gábor: Az oroszlán
Nyakó Attila: Parókiáim
Ódor György: Dísz tér
Pethes Mária: Szerelem idején a költő
Pethő N. Gábor: Ne adjak rá okot
Rada Gyula: A tél elé
Ricza István: Kutyamenhely
Soós József: Arany és Bibor
Szegő Judit: Búcsúzás
T. Ágoston László: Júdáscsók
Thamássy Nagy Géza: Búcsútánc
Tiszai P. Imre: Lassan fogok elégni


1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
klasszikusaink
5. oldal
gondolatok
Lehoczki Károly
Szia! – Sanghajban vagyok, hívjál
vissza hétfőn
vers
Tóth Árpád
versek
Pozsa Ágnes
A kétfejű kutya párt...